Március 15-én az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, amelyről mindenki tanult az iskolában. Már csak néhány nap és újra itt az ünnep, ennek alkalmából pedig mi is készültünk egy kis meglepetéssel. Hangolódj te is március 15-re a számfestő tematikus képeivel!
A nemzeti ünnepek komolyak, pátosszal átitatottak, patinásak, nincs ez másképen március 15-vel sem. Tanultunk róla a történelemórán, részt vettünk az iskolai rendezvényeken, ahol beszédeket mondtak a tanárok és verseket a diákok – csupa komoly és kicsit száraz dolog. Pedig szerintünk másképpen is készülhetünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójára.
Az alkotás öröme
A megemlékezés lehet egy kreatív játék, egy olyan program, amely amellett, hogy felidézi a történteket, az alkotás örömével is megajándékoz. Pont ezt kínálják tematikus, március 15-ét megidéző számfestőink, amelyek között találhatsz lobogót, kokárdát vagy a forradalom, szabadságharc egyik pillanatát megörökítő képet is. Ülj neki, mélyedj bele a festésbe, miközben átjárja a szívedet a múlt iránti tisztelet. Festhetsz egyedül, a kedveseddel vagy a gyermekeddel, miközben beszélgethettek arról, mit is jelent március 15-e, amely szorosan összefonódik Petőfi nevével, a Nemzeti dallal, a Pilvax kávéházzal és a 12 ponttal. Ám ha a szokásos tények mellett kíváncsi vagy még néhány érdekességre is a témával kapcsolatban, olyanokra, amelyeket egyáltalán nem biztos, hogy ismersz, akkor mindenképpen olvass tovább. De előtte szerezd be a saját március 15-i számfestődet!
4+1 érdekesség március 15-ről
Nemzeti dal kicsit másképp
Ki ne ismerné a Nemzeti dalt, amelyet Petőfi Sándor írt két nappal a forradalom kitörése előtt? De azt vajon hányan tudják, hogy a jól ismert „Talpra magyar, hí a haza!„ kezdés helyett akkor még úgy kezdődött a költemény, hogy „Rajta magyar, hí a haza!”. A felütést Petőfi Szikra Ferenc javaslatára változtatta meg, aki azt mondta az ifjú költőnek, hogy először talpra kell állítani a magyarokat, és csak utána jöhet a „rajta!”.
Melyik a jó kokárda?
Manapság is, ha körülnézünk a kokárda-piacon kétféle verzióval találkozhatunk. Az egyik, amely belül piros, középen fehér, kívül zöld, míg a másik ennek a fordítottja, azaz belül zöld, középen fehér, kívül piros. Akkor most melyik az igazi? Nos, akár hisszük, akár nem, a kokárdahajtogatásnak is megvannak a maga szabályai. Eszerint a színeket mindig belülről kifelé kell olvasni. Tehát, a magyar zászló esetében, belül kell lennie a piros sávnak, mivel a lobogónkon a piros szín van legfelül.
Érdekes tény, hogy az 1848-as forradalom idején maga Petőfi is rossz kokárdát viselt, mivel Szendrey Júlia sem volt tisztában a kokárdahajtogatás alapelveivel.
Elfoglalni vagy sem?
A ’48-as események láncolatában jelentős lépésként tartjuk számon, amikor a márciusi ifjak elfoglalták a Landerer-nyomdát, ahol később a Nemzeti dalt és a 12 pont is kinyomtatták. Az azonban már kevésbé ismert, hogy nem is kellett annyira elfoglalni, mi több, maga Landerer vetette fel a forradalmároknak, hogy akár le is foglalhatnák az egyik nyomdagépet. Erre azért volt szükség, mert hivatalosan csak a cenzori pecséttel rendelkezők nyomtathattak, az viszont nem volt sem Petőfinek, sem másnak. Már majdnem elhagyták az épületet a forradalmárok, amikor a nyomdász előállt a mentőtervvel.
12=13?
Ha már megemlítettük a 12 pontot, akkor ezen is időzzünk el egy kicsit. A mindenki által ismert és bebiflázott 12 pont ugyanis valójában kicsit másképp festett eredetileg. Először is tartalmazott egy bevezetőt, amelyben indoklást kaptak a későbbi követelések, ezt később teljesen törölték belőle. Ráadásul a 12 pont sem teljesen úgy szerepelt az eredeti dokumentumban, mint ahogyan mi ismerjük. Például nem tartalmazta a politikai foglyok szabadon bocsátását, helyette a 11. pont arról szólt, hogy a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket pedig vigyék el. Amikor felmerült, hogy a politikai foglyok helyzetét is bele kéne venni a 12 pontba, a katonaságról szóló 10. ás 11. passzust összevonták és beillesztették az új követelést.
Szerelemben, háborúban…
Petőfi Sándor szenvedélyes szerelmet táplált felesége, Szendrey Júlia iránt, ennek a szenvedélynek pedig a forradalom sem szabhatott gátat. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a házaspár közös gyermeke, Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született meg. Ha kicsit számolgatunk, akkor kiderül, hogy ez napra pontosan kilenc hónappal március 15-e után történt.
